Fojtogató szorítás a korlátnál

Bálint a korlátba kapaszkodott, míg Erzsi néni hűvös tekintettel mérte fel a félelmét. Az öregasszony nem kapkodott; pontosan tudta, hogy a barna boríték tartalma – az Erika nevét viselő iratok és a csecsemő származási igazolása – végleg elpusztítaná Bálint és Enci kapcsolatát.
– Nem a rendőrségtől kell félned, Bálint, hanem attól, ha Enci meglátja, mit őrzök a tálaló mögött – suttogta Erzsi néni, és közelebb lépett. – Tormai főtörzs feljelentést tesz a névtelen bejelentés miatt. Te pedig igazolni fogod neki, hogy a tegnap esti mozgásnak semmi köze nem volt a szuterénhez. Ugye megértetted?
A folyosó szélén hirtelen megroppant a deszka. A nyolcas lakás ajtajában Köves Dezső tűnt fel, éles, haragos tekintettel méregetve az öregasszonyt. A nyomdász jól ismerte Erzsi néni módszereit, s bár a keze ökölbe szorult, nem szólt egy szót sem. Eközben az első emeleti vezetékek halk pattogással adták meg magukat; a lépcsőházi izzó meglendült, majd vibrálva kialudt, sötétségbe borítva a fordulót.
Lentről Lugosi Jenő harsány baritonja visszhangzott fel a szuterénből, míg Dr. Bordás a nyitott ablakon át a váltóáram szabályait kiabálta a sötétbe. Bálint a fojtogató félhomályban hallotta Erzsi néni kimért légzését. Tudta, hogy Szabó doki ultimátuma ketyeg odalent, de a zsarolási háló már a torkát szorongatta.
– Rendben – préselte ki a szót Bálint. – De a borítékot utána átadod.
Erzsi néni csak halk, száraz nevetéssel válaszolt a sötétben.