A lépcsőforduló alkuja

Bálint visszahúzta az öklét a tejüvegről, tüdejéből sípolva szaladt ki a levegő. A félóra rendkívül rövid idő, és a rendelő mélyéről kiszűrődő gyereksírás minden másodpercben élesebben hasított a fejébe. Ahogy megfordult a lépcsőn, Erzsi néni már ott állt az első emeleti korlátnál, fekete otthonkájának zsebébe süllyesztett kézzel.
– Nem fogja kinyitni, fiam, amíg nem látja a bankjegyeket – mondta az öregasszony halkan, de a hangja átjárta a huzatos lépcsőházat. – Szabó dokinak a torkán van a hurok, Balog ügyvéd úr nem tréfál. De neked sincs harminc perced, ha el akarod kerülni a lebukást Enci előtt.
Bálint nehéz léptekkel indult fel felé, miközben a lépcsőfordulóban Szabó Gábor szorongva húzódott a falhoz. Kovács Tibor bá is kiborotvált nyakkal kukucskált ki a félig nyitott ajtaján, riadt tekintettel mérve fel a feszültséget. A ház fojtogató légkörében mindenki sejtett valamit, de senki sem mert szólni.
– Tudom, hogy nálad van a pénz, Erzsi mama – sziszegte Bálint, amikor az asszony elé ért.
– Nálam sok minden van, Bálint – felelte Erzsi néni kimérten, és a szomszédos ajtó felé intett a fejével, ahonnan Dr. Bordás András hangja hallatszott a nyitott ablakon át, amint épp a váltóáramról magyarázott a semmibe. – Tormai főtörzs is pontosan tudja, mi van nálam. Etelka meg pláne, miután reggel megszámoltam, hányszor nyikordult meg a parketta náluk, amíg a professzor lent nosztalgiázott. Ha azt akarod, hogy kisegítselek a doki ellen, megteszed, amit kérek tőled a hatósági bejelentésnél.
Bálint állkapcsa megfeszült. Szabó doki ultimátuma ketyegett odalent, miközben Erzsi néni zsarolási hálójának csomói egyre szorosabban tekeredtek a nyakára.