Hideg elszámolás a lépcsőházban

Mielőtt Bálint ökle megérinthette volna a korhadt faajtót, a sötét folyosó túloldalán halk, kimért léptek kopogtak a kövezeten. Dr. Balog Henrik tűnt fel a félhomályban, mint egy árnyék, aki pontosan a mások nyomorúságának pillanatára vár. Élre vasalt öltönye a gyertyafény pislákolásában is méregdrága eleganciát sugárzott, hóna alatt vastag, fekete iratrendezővel.
– Úgy látom, a műszaki primitivizmus nem az egyetlen hiányosság ebben az épületben, Szabó úr – szólalt meg Balog, s hangja jéghideg pengeként hatolt át a lépcsőházi fojtogató csenden. Lépteit közvetlenül az izzadt, megtört autószerelő felé irányította. – A törlesztőrészletének halasztott határideje tegnap éjfélkor végleg lejárt. A bank a mai napon átadta a követeléskezelést az irodámnak.
Szabó Gábor leplezetlen rettegéssel hátrált a lépcsőkorlátnak. A nyelve alatt lassanként felszívódó, feketén szerzett nyugtatók sem tudták elfojtani a mellkasában kalapáló pánikot.
– Adjon még két napot, doktor úr! – dadogta a férfi, a hangja elcsuklott. – A műhelyben három autó áll, ha kiszámlázom őket...
– Nincs két nap – vágott közbe Balog hangszínváltás nélkül, s egyetlen lépéssel közelebb lépett. – A kényszerértékesítési eljárás előkészítése megtörtént. Ha holnap reggel kilencig nincs az elmaradt háromhavi összeg a letéti számlámon, a lakásra kitűzzük az árverési hirdetményt.
Marietta a fal melletti mély árnyékba húzódva szorította zsebében a hiányos gyógyszeres dobozt. Pontosan látta Szabó arcán a teljes összeomlást, miközben a szuterén mélyéből Lugosi Jenő felcsendülő, fojtott operaáriája bizarr hátteret festett a sötétben kibontakozó tragédiához. Az áramszünet nemcsak a világítást oltotta ki, hanem a ház lakóit fojtogató hiteleket is a felszínre lökte.