Mélyhangok a vaksötétben

– Mit dugdos ott, Kelemen? – vágott át Tormai éles hangja a sötétségen, miközben a vakító fénysugár Dániel kabátjára szegeződött.
Mielőtt a főtörzs közelebb léphetett volna, a második emelet felől fülsértő, alacsony frekvenciájú gerjedés rázta meg a lépcsőház falait. Radó Karesz lakásában a falat rengető Marshall erősítő torzított bömbölése csapott fel: a részeg zenész az illegálisan megcsapolt hálózatra tekerte a potmétereket. A túlterhelt vezetékekben pattogó szikrák csaptak ki a dobozból, és az égett műanyag szaga még fojtogatóbbá vált.
– Kapcsolja ki azt a rohadt zajt, Karesz! – üvöltött fel a szuterénből Lugosi Jenő, dörgedelmes baritonja betöltötte a homályt.
A folyosókon zárak kattantak és faajtók csapódtak. Szabó Gábor a mellkasát szorítva botorkált ki a korláthoz, míg Bálint reszkető kézzel próbált utat vágni magának a vaksötétben. A lépcsőn léptek dörögtek: Fekete Zoltán szabálykövető dühe és Enci éles felháborodása lincshangulatot korbácsolt a másodikon dübörgő ajtó előtt.
Dániel a zsebében rezgő kijelzővel és a kabátja alá rejtett irattal kihasználta a hirtelen kitört káoszt, és nesztelenül visszahúzódott a forduló mély árnyékába.