Méltányos ajánlat a lépcsőfordulóban

Dr. Balog Henrik pontosan úgy lépett ki a harmadik emeleti lakása ajtaján, mintha egy luxusbank reklámforgatásáról csöppent volna a Vászoly utca mészporos valóságába. Kezében a jól ismert vékony bőrmappával kimérten sétált le a lépcsőn, éppen a még mindig dadogó Fekete Zoltán és a haragos Szilágyi Marika közé.
– Kedves Marika, ne tessen úgy tenni, mintha a piaci törvényszerűségek személyes sértést jelentének – jegyezte meg Balog halk, mégis a lépcsőház minden zugában visszhangzó, jéghideg hangján. – A felújítási alap megduplázása csupán felelős vagyongazdálkodás. Igaz, a harmadikon lakó Molnár fiatalúréknak ez talán túlságosan hirtelen megterhelés lesz... de hát a fizetésképtelenségre is létezik elegáns megoldás.
Ekkor nyitott ajtót Molnár Máté, festékes mackónadrágban, kezében egy glettelőkanállal. Bianka riadt tekintettel nézett ki a háta mögül. Máté még fel sem foghatta a lépcsőházi feszültség okát, amikor Balog már oda is nyújtotta feléje a mappa legfelső lapját.
– Máté kedves, átnéztem a hitelszerződésük kezesi záradékát. Ha a rendkívüli közgyűlés megszavazza az emelést – márpedig Zoltán barátunk támogatni fogja –, a bankja azonnal felmondhatja a kölcsönt. De ne aggódjanak: a cégem méltányos áron átvállalja az ingatlant, maguk pedig maradhatnak bérlőként. Rendkívül kedvező, nem igaz?
Marika felhorkant, Dezső bátyám a kalapját szorongatva sziszegte el a fogai között a „hiéna” szót, miközben Fekete Zoltán a homlokát törölgetve próbált valami hivatalosnak tűnő kifogást keresni. Máté keze megállt a levegőben, s a glettelőkanálról egy kövér adag gipsz csöppent egyenesen Balog méregdrága bőrcipőjére.