Mágneskártya a homályban

Bálint tehetetlenül támaszkodott a rendelő rideg tejüveg ajtójának. A sárgaréz zár mögött a csecsemő halk sírása egybefolyt a saját zihálásával: alig fél órája maradt, hogy előteremtse a hiányzó pénzt, mielőtt Szabó orvos mindent kitálal a ház előtt, végleg megsemmisítve az életét Enci mellett.
Ahogy a férfi kábultan megfordult a kapualj felé, az utcáról sietős léptek visszhangoztak a vizes kövezeten. Nóra lépett be a sötét kapun, magas sarkú cipőjének éles kopogása bántóan hasított bele a folyosói csendbe. Arca krétafehér volt, tekintete zaklatottan ugrált a homályos szegletek között. Odakint, a ház előtt egy méregdrága, sötétített üvegű luxusautó gurult el lassan, motorjának mély morajlása még másodpercekig benn rekedt a kapualjban.
Nóra észre sem vette a fal mellett álló Bálintot; reszkető kézzel próbált a táskájába gyömöszölni egy vastag, jelöletlen borítékot. A kapkodásban egy fekete mágneskártya csúszott ki az ujjai közül, s halk csörrenéssel landolt a hideg kövön. Bálint reflexből lehajolt a kártyáért, melyen egy exkluzív belvárosi hotel logója csillant meg.
Nóra ekkor torpant meg. Egyetlen pillanatra dermedtek egymásba: mindkettejük szemében ott bujkált a lelepleződéstől való rettegés. A nő szinte kirántotta a műanyag lapot Bálint kezéből, majd szótlanul, vágtatva indult el a lépcsőn a másodiki lakása felé. Odafentről, Zsófia félhomályos ajtórésén át a megszokott, csípős zsályafüst szaga szivárgott lefelé, tovább fojtogatva a lépcsőházat. Bálint átitta a felismerés: ebben a házban mindenki sötét titkokat rejtget, de neki már csak huszonkilenc perce maradt, hogy megmentse a sajátját.