Fojtogató ultimátum

Dr. Szabó András nem várta meg, míg Marietta vádjai végleg ráégetik a bélyeget: kihasználva a félemeleti megrökönyödést, lecsúszott a földszinti rendelője felé. Ám a kapualj homályából ebben a pillanatban egy zaklatott női alak bukkant elő. Erika volt az, karján a nyűgös csecsemővel, kabátja alá rejtve a gyanús terhességi papírokat. Menekülve vágott át a kövezeten, nyomában a lépcsőn lerohanó Bálinttal, aki kétségbeesetten próbálta megragadni a nő karját.
– Erika, állj meg! Ezt nem csinálhatod itt, megőrültél? – sziszegte Bálint, miközben az arca elfehéredett a pániktól.
Az adósságokban úszó orvos fejében azonnal összeállt a menekülőútvonal. Megragadta Erikát, és a riadt nőt a babával együtt berántotta a rendelő félhomályos előterébe, majd Bálint orra előtt kattant a nehéz sárgaréz zár. A biztonsági őr dühödten verte a tejüveges ajtót, de Szabó belülről rátámaszkodott a kilincsre.
– Hallgass meg jól, Bálint! – szólt ki a doki a panelvékony ajtón át, hangjában a sarokba szorított ember fojtogató gátlástalanságával. – Balog Henrik perceken belül megérkezik hozzám a végrehajtási papírokkal. Ha nem szerzel nekem fél órán belül elég készpénzt a törlesztőre, kinyitom ezt az ajtót, és az egész ház – élén Encivel – meg tudja, kinek a gyerekét rejtegeted.
Bálint mozdulatlanná dermedt a hideg kőpadlón. A zár mögül kiszűrődő csecsemősírás és a doki kíméletlen ultimátuma megfagyasztotta a levegőt a sötét földszinti folyosón.