A járatott motor zaja

Bálint nem teketóriázott, a lépcsőfokokat kettesével szedve rohant Nóra után a második emeletre. A folyosón még mindig fojtogatóan terjengett Zsófia zsályafüstje, ami szinte lebegő ködként ült meg a korlát felett. Nóra a lakása ajtajánál szerencsétlenkedett: a kulcsa melléütődött a sárgaréz pajzsnak, a táskájából pedig kilátszott a vastag, tömött boríték sarka.
– Ki volt az abban a fekete kocsiban, Nóra? – csattant fel Bálint halkan, de élre menő feszültséggel a hangjában, miközben elállta a nő útját. A szorult helyzet és a ketyegő huszonkilenc perc nem hagyott teret a kíméletnek. – Meg a kártya… Mióta jársz ilyen helyekre?
Nóra megrándult, arca elsápadt, hátát a zárva maradt ajtónak vetette. Pánikba esett tekintete Bálint zakójának zsebére tévedt.
– Semmi közöd hozzá! Hagyj békén, Bálint, különben feljelentést teszek! – sziszegte, de a hangja bizonytalanul elcsuklott.
Ekkor a lépcsőház alsó fordulójában nehéz léptek dohogtak. Székely Ricsi bukkant fel, karjában egy külföldi feliratos kartondobozzal. A szuterénből érkező férfi elhaladt mellettük, majd megállt, és sanda pillantást vetett rájuk.
– Nyugi van, szomszédok – vigyorgott feszülten Ricsi, bár a szemeiben ott bujkált az óvatosság. – Odakint az a sötétített üveges Audi még mindig a sarkon járatja a motort. Nem jó ómen a hatóságokat idekeverni, Nóra.
Nóra teste láthatóan megfeszült a figyelmeztetésre, a borítékot pedig még mélyebbre gyömöszölte. Bálint megérezte a nő gyengeségét: ha Nóra feketén kapta azt a pénzt, neki pont arról az összegről kell alkut kötnie, mielőtt Szabó doktor kitálal.