Logikai hiba a rendszerben

Dániel tenyere megszorult a zsebében lapuló telefonon. Balog Henrik szavai még ott visszhangoztak a szűk lépcsőfordulóban, mint egy jéghideg ítélet, de a férfi nadrágjában éppen abban a pillanatban rázkódott meg a készülék. A képernyő derengő fénye élesen kirajzolta Dániel megviselt vonásait a sötétben, ahogy lepillantott a kijelzőre.
„A döntésed nem maradt észrevétlen. A rendszer mindent rögzít.”
Az ismeretlen számról érkezett üzenet láttán a gyomra görcsbe rándult. Tegnap éjfélkor, a magányos adatelemzői műszak végén egyetlen kattintással küldte el a felmondását és indította el a titkos adatmentést, remélve, hogy ezzel végleg kitörhet a kiégés mókuskerekéből. Azt hitte, senki sem vette észre a lépést a cégnél, de ez a névtelen SMS most arról tanúskodott, hogy valaki a háttérből lépésről lépésre követte a digitális nyomait.
– Valami gond van, Kelemen úr? – kérdezte Balog Henrik, és az ügyvéd tekintete ránehezedett Dániel kékesen világító arcára. A vastag bőrmappa a hóna alatt éles hanggal koppant a korláton. – A bizonytalanság drága mulatság a mai világban.
Bálint idegesen igazított a zseblámpáján, miközben az emelet felől Erzsi néni ajtaja halkan megcsikkant a sötétben, jelezve, hogy a ház néma megfigyelője most is mindent figyel. Dániel képtelen volt megszólalni. Rettegett tőle, hogy fizetés nélkül a lakáshitel törlesztője heteken belül felemészti a maradék megtakarítását, és Balog pontosan az ilyen sarokba szorított egzisztenciákra vár. A telefon újra megrezzent a tenyerében, a néma fenyegetés pedig ránehezedett a lépcsőházra.