A visszaszámlálás kezdete — más fényben

Dániel meglódult kifelé a lépcsőforduló fojtogató szorításából, és a kijelző kékes derengését a tenyerével takarta el. Nem válaszolt Balog Henrik szúrós kérdésére; helyette egyetlen gyors mozdulattal hátrált a korláttól, végleg elvágva a szemkontaktust az ügyvéd kimért, méregető pillantásával.
– Semmi, ügyvéd úr. Csak a megszokott értesítések – vetette oda rekedten, bár a torka teljesen kiszáradt.
A második üzenet még közvetlenebb és ridegebb volt: „A szerver mentési naplója éjfélkor automatikusan továbbítódik. Töröld a külső meghajtót, vagy a törlesztőd duplájával fizetsz.” A digitális fenyegetés nem hagyott kétséget afelől, hogy valaki valós időben követi a mozdulatait, kihasználva a sérülékenységét.
Bálint zseblámpájának remegő fénysugara megbicsaklott a lépcsőfokokon. A biztonsági őr kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenséget, és némán a földszint felé hátrált, elkerülve, hogy Balog faggatni kezdje. Az ügyvéd nem lépett Dániel után; egy hűvös, féloldalas mosollyal igazított az öltönyén, majd megfontolt léptekkel indult meg Dr. Szabó földszinti rendelője felé, ahol a tejüveges ajtó mögött halvány sárga fény derengett.
Dániel felrohant a második emeletre, a kulcsa megcsikordult a hűvös zárban. Odabent, a vaksötét szobában csak a számítógépe hűtőventilátorának monoton zúgása fogadta. A monitoron egy pirosan villogó ablak jelezte: a titkos adatátvitel félbeszakadt, a rendszer a titkosítási kulcs megerősítését várta. Az egzisztenciális csapda végleg bezárult körülötte.