Logfájlok a homályban

A kilakoltatás fenyegetése szinte fizikai ütésként érte a lépcsőházban tolongókat. Fekete Zoltán szája némán nyílt ki, de a szavak cserbenhagyták; csak a szemüvegét igazgatta elkeseredetten. A negyvennyolc órás ultimátum elhangzása után a folyosókon felmorgó elégedetlenség szinte megfagyasztotta a levegőt.
Dániel a másodiki korlátnak támaszkodva hátrált egy lépést. A kezében lévő telefon tompa rezgése átjárta a tenyerét. A kijelző éles kék fénye megvilágította sápadt arcát. Nem a hatósági ellenőrök hangja tette tönkre a szívverését, hanem a képernyőn feltűnő névtelen üzenet: „A tegnap éjjeli módosítás nyomai ott vannak a szerveren. Ha a hatóság átvizsgálja a hálózatot, a logokig is eljutnak. Éjfélig van időd.”
A tegnap esti elhamarkodott, kétségbeesett döntése – az adatbázis leplezett manipulálása, amivel próbált kitörni a saját egzisztenciális csapdájából – most hirtelen elkerülhetetlen lebukássá vált. A gyomra görcsbe rándult, ahogy a kijelzőt bámulta.
Közben Bálint dühösen Fekete felé lépett, torkaszakadtából követelve a választ a kényszerfelújítás összegére. Bartha Zsófia reszketve lapult a falhoz, miközben Dr. Balog Henrik kimért, hűvös léptekkel elindult lefelé a lépcsőn. Az ügyvéd pontosan tudta: a lakók kétségbeesése a legrövidebb út a felvásárlási ajánlatához. Dániel kényszeresen törölte az értesítést, de a tegnapi titok súlya már fojtogatta.