Lincshangulat az E-moll után

Dániel még fel sem dolgozhatta a fenyegető üzenetet, amikor a második emeleti folyosó padlóját megremegtette a kilencvenes évek tiszta rock 'n' rollja. Radó Károly, azaz Karesz, a kiöregedett gitárhős úgy döntött, ideje megtanítani a lakóközösséget a valódi zene szeretetére. A gond csupán az volt, hogy a saját villanyóráját már rég leplombálták, így Karesz a fala mögött durogó Sipos Bendi kriptobányász-hálózatára sumákolta rá a százwattos Marshall erősítőjét.
– R = U/I, te szerencsétlen, hát nem tanultad meg?! – dörrent ki a szomszédból Bordás professzor tanári nosztalgiája, de a fizika törvényei gyorsabbak voltak.
Karesz teljes gőzzel belecsapott egy e-moll akkordba. A brutális villamos csúcsterhelés és a nyolc bányászgép együttes éhsége azonnal gallyra vágta a társasház 1974-ből maradt, korhadt alumíniumvezeték-hálózatát. Vakító kék szikrarobbanás és éles pukkanás kíséretében leégett a főbiztosíték. A folyosó teljes sötétségbe borult, miközben égett bakelit és tönkrement kondenzátorok fojtogató szaga árasztotta el a lépcsőházat.
– A rohadt életbe, a sípcsontom! – ordított fel Szabó Gábor, aki a sötétben telibe találta az emeleti esernyőtartót.
Enci feltépte a lakása ajtaját, és zseblámpája éles fényével azonnal Karesz ajtaját vette célba, ahonnan a hirtelen csendben még hallatszott a gitáros értetlen káromkodása. Fekete Zoltán közös képviselő éppen ekkor tette meg esti ellenőrző körútját a házban, de a vaksötétben percek alatt spontán lincshangulat szerveződött a művész úr küszöbén. Dániel a falhoz lapulva próbált láthatatlanná válni; a hirtelen kitörő káoszban a saját zsarolása egy pillanatra eltörpült a dühödt szomszédok elszabadult indulatai mellett.