Derengő üzenet a másodikon

Dániel lassan hátralépett a korlát mellől, miközben Ida kétségbeesett kiáltásai még ott kavarogtak a sötét lépcsőházban. A zsebében megrezzent a telefonja: a néma üzemmód ellenére a vibrálás éles, villamos ütésként hatolt a combjába. A kijelző kékes fénye egyetlen pillanatra bevilágította megfeszült, sápadt arcát. Egy ismeretlen számról érkezett üzenet villogott a képernyőn: „A tegnapi tranzakció lezárult. Nincs visszaút.”
A hideg veríték azonnal kiverte a férfi homlokát. Tegnap éjjel, amikor a végső elkeseredésében átlépte a határt és eladta az elemzési adatokat, még azt hitte, láthatatlan maradhat a hálózat védettsége mögött. Most azonban a lépcsőházi áramszünet kaotikus zűrzavarában a rövid mondat úgy nehezedett rá, mint egy fojtogató súly. Görcsös mozdulattal nyomta meg a lezárógombot, megszakítva a fényt, de a vakító derengés már leleplezte a zaklatottságát.
A félemeleti lépcsőfordulóban Kerekes Lívia haladt el mellette nesztelenül, táskáját szorosan a mellkasához szorítva. Ahogy meghallotta Dániel szaggatott, nehéz légzését és meglátta a kihunyó kijelző halvány nyomát, egy pillanatra megtorpant. Nem kérdezett semmit, csupán egy sokatmondó, óvatos pillantást vetett a férfira, miközben gépiesen igazított egyet a kabátja bélésébe rejtett apró, receptköteles fiolákon. Ő pontosan ismerte a tekintetet, amellyel valaki a sötétben próbálja elásni a saját döntéseit.
Dániel visszahúzódott a 2. emeleti ajtaja felé, de nem merte ráfordítani a kulcsot. A folyosó mélyén óvatos léptek zaja visszhangzott. A tegnap esti titok nem maradhatott többé a lakása falai között, és jól tudta: ha a házban tovább gyűrűzik a pánik, az ő elkövetett árulása is felszínre kerül.