Léptek a dohányfüstben

Dániel óvatosan kinyitotta a lakása ajtaját. A folyosó sötétjében a tízes lakás – Balog Henrik otthona – ajtóréséből halvány fénycík vetült a kövezetre. A tegnap esti adatmódosítás emléke lüktetett a halántékában: ha az a mentési napló Balog kezébe kerül, nemcsak a munkáját veszíti el, de a kényszerárverező ügyvéd pillanatok alatt tönkreteszi az életét.
A folyosó korlátjánál Bálint állt feszülten, a telefonját szorongatva. Amint megpillantotta Dánielt, a tekintetét azonnal elkapta, és kapkodó léptekkel visszahúzódott a lépcsőforduló felé. Dániel megértette: a belső hálózati megcsapolás és a névtelen ultimátum mögött valaki olyan áll a házból, aki pontosan tudja, kinek a kezében van a lakók sorsa.
Mielőtt Dániel elérhette volna a félig nyitott ajtót, a lépcsőház alsó szintjéről léptek zaja hallatszott. Fekete Zoltán ma is körbejárt a házban, jegyzettömbbel a kezében végigellenőrizve a szinteket. Dániel kihasználta a pillanatot, és nesztelenül belépett a tízes lakás előterébe.
A dohányfüst- és aktaszagú előszobában az íróasztalon egy laptop kijelzője világított. A képernyőn ott piroslott a céges szerverről származó logfájl fejléce. A szomszédos szobából elfojtott telefonálás hallatszott: Balog Henrik éles, kimért hangon tárgyalt egy újabb kényszerkiürítésről. Dániel tudta, hogy mindössze másodpercei vannak, mielőtt az ügyvéd visszatér a szobába.