A küszöb előtti árnyék

Dániel nem várta meg a számláló lejárta körüli végső csöndet. Egyetlen hirtelen mozdulattal rácsapott a billentyűzetre: nem a megadott feloldókulcsot pötyögte be, hanem egy nyers, ellenőrző hálózati parancsot futtatott le. A kijelzőn átvillanó adatsorok között egy belső, helyi IP-cím rajzolódott ki. A zsaroló nem egy távoli szerver mögül támadott – a jel a Vászoly utca 6. falain belülről, a ház saját, megcsapolt hálózatáról érkezett.
A felfedezéstől jéghideg verejték futott végig a hátán. A tegnap esti adatmódosítás, amit a cége rendszerében hajtott végre kétségbeesett kiútkeresésként, nem egy ismeretlen hacker, hanem az egyik szomszéd képernyőjén világított. Dániel a bejárati ajtó felé pillantott, ahol a küszöb alatti résen át halvány fény vetült az előszoba szalagparkettájára. A folyosón nehéz léptek neszeztek, majd a fénysávot hirtelen eltakarta egy mozdulatlan árnyék.
A telefonja újra megrezzent a zsebében. Ezúttal nem rendszerüzenet jött, hanem egyenesen egy névtelen SMS: „A tizedik lakás ajtaja félig nyitva áll. Vagy megfizeted az árat, vagy Balog úr megkapja a teljes mentési naplót.”
Dániel ujjai megdermedtek a kijelző felett. A tegnap éjszakai döntése, amellyel végleg felégette maga mögött a hidakat, most szoruló hurokká vált a nyakán, s a kötélt valaki alig pár méterre tőle, a sötét folyosón tartotta. Lassan az ajtóhoz lépett, és a szűk kémlelőnyíláshoz tapasztotta a szemét. A félhomályos lépcsőházban nem látszott senki, de a szomszédos ajtó kilincse fémorsóként halkan lenyomódott.