Lépéshátrány a földszinten

Bálint szilánkosra akarta zúzni dr. Szabó rendelőjének vastag tölgyfa ajtaját, de Erzsi néni aszott, meglepően szívós keze váratlanul rátapadt a csuklójára. A sötét gangon a barna boríték úgy zörgött az öregasszony ujjai között, mint a száraz avar.
– Ne csináld itt a műsort, Bálint! – sziszegte az öregasszony, és a szemeiben veszedelmes, hideg diadal villant. – Ha tovább dörömbölsz, Enci meghallja a másodikon. És hidd el, ő nemcsak azt fogja megtudni, ki van odabent a csecsemővel, hanem azt is, amit ez a boríték rejt a múltadról.
Bálint fogai csikordultak, a teste megfeszült a biztonsági szolgálati egyenruhában. Odabentről, a rendelő félhomályából Erika halk, fuldokló sírása szűrődött ki, majd dr. Szabó reszelős, alkoholtól karcos hangja vágott át a faajtó résein.
– Százezer forint jövő hétig, Bálint! – kiáltott ki az orvos, miközben a kulcs megcsörrent a zárban. – Vagy a kisasszony még ma éjszaka mindent elmesél a gyámhatóságnak és a párodnak. Balog Henrik elől én sem futhatok el puszta szép szavakkal.
Bálint dühösen kinyújtotta a kezét a boríték felé, de Erzsi néni gúnyos mosollyal visszahúzta a papírt a kopott kardigánja alá. A férfi két tűz közé szorult: ha betöri az ajtót, azonnal lelepleződik a ház előtt, ha viszont meghálálja magát Szabónak, örökre a zsarolók játékszere marad.