A szellőzőjárat titka

Bálint tehetetlenül engedte le a kezét, magára hagyva a rendelő csukott tölgyfa ajtaját és Erzsi néni diadalmas tekintetét. Az öregasszony lassú, kimért mozdulattal rejtette vissza a barna borítékot a kardigánja alá, de mielőtt akár csak egyetlen szót is szólhatott volna, kétségbeesett kiáltás hasította át a belső udvar nyomasztó csendjét.
Ida rontott ki a Miri Csemege hátsó ajtóján, kezében a kislány rózsaszín hátizsákjával. Miri nem érkezett meg az iskolából a szokásos négy órai időpontban, a telefonja pedig a pulton maradt, néma tanújaként annak, hogy valami nincs rendben. A hír pillanatok alatt végigsöpört a gangon: a zárt ajtók mögül kíváncsi és riadt tekintetek villantak a sötétedő udvarra.
A szuterénbe vezető lépcső árnyékában álló ex-légiós némán figyelte a riadalmat. A tekintete fagyos maradt, noha pontosan tudta, hol lehet a kislány. Látta őt alig egy órával korábban, amint a hátsó fal melletti szellőzőfülke felé lopakodott.
Miri eközben a szomszédos épületbe átvezető, szűk szellőzőjáratban lapult felhúzott térdekkel. Olyan fojtott szavakat hallott meg az egyik félig nyitott ablak mögül, amiket nem lett volna szabad meghallania, és a tiszta gyermeki félelem most végleg a rejtekhelyéhez szegezte.