Lépések a hátsó lépcsőn

A földszinti fojtogató gázszag és a sötétségbe boruló folyosó feszültsége elől menekülve Bálint tekintete a második emeleti gang felé tévedt. A lépcsőház homályában egy ajtó halkan kattant. Varga Nóra surrant ki a lakásából, kezében egy nehéz, sötét utazótáskát szorongatva, miközben a telefonja kijelzője folyamatosan vibrált a sötétben. Nem a megszokott, magabiztos marketinges volt most; arca sápadt volt, és kapkodva nézett hátra a válla felett, mintha attól tartana, hogy valaki követi őt az árnyékból.
Mielőtt elindult volna a lefelé vezető fokokon, Réka lépett ki utána a résnyire nyitott ajtón. Egyetlen feszült, suttogó szóváltásuk visszhangzott a vékony falak között, de Nóra ridegen eltolta magától a lányt, majd a hátsó lépcsőház felé vette az irányt, elkerülve a földszinten vitatkozó rendőrt és ügyvédet. Lent, a kapualj előtt egy sötét, járó motorú luxusautó várakozott, amelynek fényszórói éles csíkot vágtak a Vászoly utca párás aszfaltjába. Nóra menekülése nem maradt teljesen észrevétlen: a korlátnak feszülő Enci is követte a szemével a sietős lépteit.
Eközben a mélyből, a szuterén felől Lugosi Jenő rekedt hangja szűrődött fel a lépcsőházba. Az öreg énekes a pincében felhalmozott régi gépészeti tervrajzokat rázta dühösen, azt ordítva a sötétbe, hogy a gázszivárgásért nem a lakók a hibásak. Fekete Zoltán ma is hiába járt körbe a házban a büntetésekkel és szabályzatokkal, a pincében lévő hiba régebbi, mint a lakók adósságai. A hatósági jelenlét és a pincéből áradó veszély közepette Nóra gyanús sietsége csak még tovább növelte a házban lappangó paranoiát. Bálint érezte, hogy a tegnap esti titok súlya alatt összeroskadó mikroviláguk újabb repedést kapott.