A gyanú sűrűsödő vegyülete

Szabó doktor levegőért kapkodva rántotta vissza a fejét, miközben tekintete a folyosó felé sandított, ahol Balog Henrik éppen sakkban tartotta a megdermedt főtörzsőrmestert. A rendelő poros neoncsövei vibrálva villantak fel, majd kialudtak, félhomályba borítva a felborított fiókokat. A pince felől felszivárgó fojtogató, kénes gázszag lassan beszökött a nyitott ajtón, fojtogatóbbá téve a nehéz levegőt.
– Nem érted, Bálint – suttogta Szabó, hangjában a sarokba szorított állat kétségbeesésével. – Nemcsak a pénzről van szó. Balog mindent tud a tegnap estéről. Ha ő megszerzi a kartonokat, Erika és a gyerek nem lesznek biztonságban. Marietta már gyanakszik a receptek miatt, rájött, hogy az anyja mit hoz ki nekem a kórházból... ha a lány beszél, mind elbukunk.
A gangon Enci és Erika feszülten kapaszkodtak a vaskorlátba, fentről figyelve az eseményeket. Erika magához szorította a kabátja alá rejtett barna borítékot, miközben a lépcsőház csendjében szinte hallani lehetett a lakók visszafojtott lélegzetét. A ház ritka, intelligens pillanatai most a csendes megfigyelésben mutatkoztak meg: mindenki tudta, hogy egyetlen rossz szó robbanást idézhet elő ebben a fojtogató légkörben.
Tormai főtörzs lassan leengedte a kezét, arcán a dühöt felváltotta a bénító bizonytalanság. Erzsi néni halk, de metsző megjegyzése Etelkáról elérte a célját. Balog ügyvéd gúnyos mosollyal igazította meg a mandzsettáját, jelezve, hogy a játszma ezen fordulóját megnyerte, de a pincéből áradó gázszag miatt a lakók nyugtalan mormogása egyre hangosabbá vált a sötétedő folyosón.