A rendelő küszöbén — más fényben

Bálint rácsapott a kilincsre, és az ajtó csikordulva kitárult. A rendelőben fojtogató fertőtlenítőszer- és dohányfüstszag fogadta. Dr. Szabó András a megviselt paraván mögött állt, felborult orvosi fiókok és szétszórt vénycsomók kellős közepén. Arcát izzadságcseppek borították, kezében egy gyűrött papírborítékot szorongatott.
– Nincs több időd, Bálint – nyögte a doki akadozó hangon, szemei vadul ugráltak Bálint zsebe és a nyitott ajtó között. – Ha az a hiéna Balog bejön ide, mindennek vége. Tudod, mit tartok abban a fiókban.
Tormai a küszöbnél megtorpant. Erzsi néni célzása Etelka késő esti látogatásáról láthatóan mélyre hatolt, a főtörzs arca szürkés árnyalatot vett fel. Mielőtt azonban tehetett volna egyetlen lépést is Bálint után, Dr. Balog Henrik elegánsan elé lépett, elzárva a bejáratot.
– Gondolja át a következő lépését, Zoltán – mondta Balog jéghideg, halk hangon, éppen csak annyira hangosan, hogy a lépcsőház falai visszaverjék a szavait. – Egy névtelen lakossági bejelentés nem ér meg egy fegyelmit. Etelka asszony neve pedig hamar előkerülhet egy hivatalos vizsgálat során.
A lépcsőházban figyelő szomszédok suttogása elhalkult. Bálint kihasználta a kint megfagyott pillanatot: átnyúlt a vizsgálóasztal felett, és megragadta Szabó doki köpenyének hajtókáját.
– A pénz nálam van, de a tegnap esti dolgot most azonnal elrendezzük – sziszegte Bálint élesen.