Lámpafény és házirend

Nehezen áttörő, éles zseblámpafény vágott át a lépcsőház sötétjén, ahogy a negyedik emelet felől Fekete Zoltán, a közös képviselő nehéz, kimért léptekkel ereszkedett lefelé. Kezében a vastag akkumulátoros lámpa vakító pászmát vetett a korlátra és a meglepett lakók arcára.
– Mi folyik itt? – csattant fel Zoltán hangja, miközben a fényt egyenesen Dánielre, majd Bálintra szegezte. – A fél ház elektromos hálózata leégett, maguk meg itt tolonganak és kiabálnak a korlátnál? A házirend vészhelyzetben is érvényes! Semmiféle csődületet és rendbontást nem tűrök a folyosókon!
A közös képviselő szigorú pillantása végigsiklott a földön heverő, elhagyott holmikon. A sötétben szinte azonnal észrevette a fal mellett támasztott, szabálytalanul ottfelejtett fa raklapot és a folyosórekesz elé készített dobozokat.
– Ez a folyosórészlet tűzrendészetileg menekülési útvonal – lépett közelebb Zoltán, és élesen a lámpája házára koppintott az ujjával. – Aki ezeket a dobozokat idehalmozta, az holnap reggelig eltakarítja, különben a rendkívüli közgyűlésen szembesítem a teljes házgyűléssel! És Karesz szobájából azonnal húzzák ki azokat a füstölgő vezetékeket!
Bálint dühösen szította a levegőt, de a vakító lámpafényben visszafogta magát. Dániel hátrébb húzódott a fal mellett, miközben a mobilját még mélyebbre süllyesztette a zsebébe. Zoltán szigorú fellépése egy pillanatra elhallgattatta a tömeget, de a felhalmozódott feszültség a vaksötétben csak még sűrűbbé és fojtogatóbbá vált.