Költségvetési csapda a harmadikon

A földszinti titkok fojtogató moraja felett, a harmadik emeleti korlátnak dőlve dr. Balog Henrik jéghideg kimértséggel figyelte a belső udvart. Élre vasalt öltönyében úgy állt ott, mint egy ragadozó, amely türelmesen várja a kiszemelt áldozat hibáját. Bőrcipője némán koppant a kőlapon, amikor félrelépett a lihegve felfelé igyekvő Molnár Máté útjából. A fiatal futár táskája nehéz volt a kimerítő műszak után, farmerzsebéből pedig egy gyűrött boríték piroslott ki – a bank utolsó törlesztési felszólítása. A lakásajtóban álló Bianka fehéredő ujjakkal vette át a papírt, szemeiben néma rettegés tükröződött. Balog szájszéle elégedetten rándult meg: jól ismerte a számokat, s pontosan tudta, hogy a pár heteken belül képtelen lesz fizetni.
A lépcsőfokokon ekkor bukkant fel Fekete Zoltán, aki napi ellenőrző körútján épp a szintek állapotát jegyzetelte. Az ügyvéd nem habozott, azonnal a közös képviselő elé lépett, pontosan rátapintva Zoltán megrögzött szabálymániájára.
– Zoltán úr – szólalt meg Balog halk, vészjóslóan elegáns hangon. – A tegnapi áramkimaradás és a felhalmozódó hiányosságok miatt a ház állapota tarthatatlan. Javaslom, hogy a felújítási alapot azonnal emeljük meg legalább negyven százalékkal. Nem engedhetjük meg a halogatást. Ha egyes lakók képtelenek fizetni a megnövekedett terheket, személyesen vállalom a végrehajtási eljárások gyorsított jogi lebonyolítását.
Zoltán elégedetten bólintott, a megnövekedett keret ígérete elvakította szigorát. Nem vette észre, hogy az ügyvéd szövetsége valójában fojtogató hurok: a megemelt költségek végleg összeroppantják a leggyengébb lakókat, Balog pedig fillérekért kaparinthatja meg a kényszerárverezett ingatlanokat. Eközben az alsó szinteken, ahol Ida és a Miri Csemege hírei kavarogtak, még senki sem sejtette, mekkora időprésbe került a ház teljes közössége.