Kölcsönzött idő a sötétben

A harmadik emeleti forduló sötétjében Molnár Máté kétségbeesetten szorította a telefonja halovány fényében a legújabb tértivevényes levelet. Bianka halkan, szaggatottan lélegzett mellette; az elszálló törlesztőrészletek és a kényszerárverezési fenyegetés súlya alatt a kapcsolatuk már hetek óta a szakadék szélén táncolt. A lakáshitel-csapda végleg bezárult körülöttük, és a másodállások sem tudták tovább fedezni a megnövekedett kamatokat.
Ekkor lépett ki a tízes lakás ajtóján Dr. Balog Henrik. A férfi még az áramszünet okozta káoszban is élre vasalt öltönyben, makulátlanul jelent meg. Jéghideg tekintete végigsiklott a fiatal pár megrettent arcán, s halk, kimért hangja átjárta a félhomályos folyosót.
„A türelmi idő lejárt, Máté. A befektetői csoport nem vár tovább” – jelentette ki Balog halk kíméletlenséggel. „Ha holnap reggel nyolc óráig nem írják alá az ingatlan áron aluli átruházási nyilatkozatát, a végrehajtó nem a kapun fog kopogtatni, hanem a lakatos kíséretében érkezik.”
A lépcsőház aljából ekkor szúrós, fojtogató gázszag szivárgott fel a gangra, amitől a lakók paranoiás morajlása felerősödött. Bartha Zsófia ijedten résnyire nyitotta a kilences ajtót egy szál gyertyával a kezében, rettegve a veszélytől. Balog Henrik azonban tudomást sem vett a gázszagról vagy a ház omladozásáról; a jéghideg matematika szabályai szerint húzta meg a hurkot a kétségbeesett pár nyaka körül.