A kapualj árnyéka — új hang

Bálint áttúrta a megnevezett fiókot, míg végül ujjai rátaláltak a hideg, kék papírmappára. Dr. Szabó megtörten rogyott a székébe, arcát a tenyerébe temetve, miközben Erika a gyermeket magához szorítva, sietős léptekkel indult meg kifelé a homályos rendelőből. A folyosó sötétjében Fekete Zoltán szigorú hangja még mindig próbált rendet teremteni, de az áramszünet okozta káoszban a lakók paranoiafűtötte suttogása elnyomta a közös képviselő utasításait.
Ahogy kiléptek a lépcsőház alsó fordulójába, az utcáról hirtelen egy méregdrága, sötétített üvegű luxusautó motorjának halk durrogása törte meg az éjszaka csendjét. A jármű pont a kapu előtt állt meg, sárgán villogó vészvillogóval. A hátsó ajtó kinyílt, és Varga Nóra lépett ki belőle, zaklatottan, kapkodva szedve a levegőt. Egy elegáns bőrtáskát szorított a mellkasához, miközben ijedten pillantgatott vissza az autó mélyén ülő, árnyékba burkolózó alakra.
Nóra leszegett fejjel sietett be a félhomályos kapualjba. Amikor meglátta a feszült csoportosulást, megtorpant, s a kapkodásban a táskájából kihullott egy keskeny, arany pecséttel lezárt boríték. Kétségbeesetten kapott utána, remegő kézzel tuszkolta vissza a retiküljébe, de a szemében villanó tiszta rettegést nem tudta elrejteni.
„Minden rendben, Nóra?” – kérdezte a lépcsőfordulóban ácsorgó Székely Ricsi halkan, aki épp egy rekesz csempészett prémium öblítőt próbált eltüntetni Marika néni hátsó raktára felé. Nóra válaszra sem méltatta, csak kétségbeesetten rohott fel a második emeletre, maga mögött hagyva a drága parfüm és a leplezetlen félelem kesernyés illatát. Bálint a kabátja alá rejtette a kék mappát, de a tekintete már Nórát követte a sötét lépcsőfokokon.