A kényszerű vallomás

Dr. Szabó reszkető kézzel nyúlt a pultra, a gyertya fénye megvillant a szemüvegén, ahogy a kezét a halántékához emelte. A szája kinyílt, majd újra becsukódott, mintha a szavak elakadtak volna a torkában. A kintről beszűrődő zajok, a lakók ideges suttogása és néha egy-egy hangosabb szófoszlány csak erősítette a rendelőben uralkodó feszültséget. „Mit akar tőlem pontosan?” – kérdezte végül, hangja rekedtes volt, szinte felismerhetetlen a félelemtől. Erika szorosabban tartotta a gyermeket, tekintete egy pillanatra sem rebbent le a doktorról, készen arra, hogy bármilyen fenyegetésre reagáljon.
„Az igazságot” – felelte Bálint, hangja feszült volt, de most már magabiztosabbnak hatott. „Vagyis, ami ahhoz vezet. Tudjuk, hogy nem a feleségének van szüksége a receptre. Azt is tudjuk, hogy kié ez a gyerek, doktor úr. És azt is tudjuk, hogy maga mibe keveredett Balog Henrikkel.” Bálint előhúzta a zsebéből egy összegyűrt papírfecnit, amit gondosan hajtogatott ki. Rajta egy név és egy dátum állt. Nem volt egyértelmű, hogy mire vonatkozik, de Dr. Szabó azonnal felismerte a jelentőségét. Arcán végigfutott egy felismerés, majd a kétségbeesés árnyéka.
A folyosóról egy furcsa, fanyar illat szivárgott be a rendelőbe, mintha valaki füstölőt gyújtott volna. Bartha Zsófia szertartásai ilyenkor mindig felerősödtek a sötétség és a feszültség közepette, a lakók hol megnyugvást, hol irritációt találtak bennük. Fekete Zoltán szigorú hangja továbbra is hallatszott néha, ahogy a rendet próbálta megőrizni a folyosón, mintha ez meg tudná akadályozni a láthatatlan erők munkáját a házban.
„Nézze” – folytatta Bálint, hangját lejjebb véve. „Nincs más választása. Balog Henrik nem fog könyörülni. De mi igen, ha maga segít nekünk. Szükségünk van arra a papírra, ami tisztázza a gyermek helyzetét. Azonnal.” Erika bólintott, tekintete kemény volt. A gyermek halkan felsírt, mintha érezné a feszültséget a levegőben. Dr. Szabó végül feladta a küzdelmet, tekintete megfáradtan siklott Bálint arcán. „A kék mappában van” – suttogta, alig hallhatóan. „A második fiókban, a kartotékok alatt.” A tegnap esti titok egyre közelebb került a napvilághoz, a sötétség leple alatt.