Kódolt figyelmeztetés

A lincshangulatban őrjöngő szomszédok zaja háttérzajként mosódott össze Dániel fülében. Ahogy visszalépett a saját nyitott ajtajának küszöbén belülre, a tenyerében szorított telefon kétszer egymás után akkorát rándult, hogy majdnem kiejtette. A vaku fénye megremegett a sötét előszobafalon, majd a kijelző tetején felbukkant egy Push-értesítés a kódolt csevegőalkalmazásból.
„A tegnap éjfélkor indított adatmentés befejeződött. A szerver elérhetetlen.”
Dániel torkát éles szorítás fojtogatta. A hideg verejték azonnal átáztatta a pólója nyakát. Tegnap este, amikor az elviselhetetlen kiégés és a törlesztőrészletek miatti pánik határán meghozta a végzetes döntést, még azt hitte, marad elég ideje eltüntetni a nyomokat. A céges adatbázisból kimentett bizalmas állományok letöltése most véget ért, de a ház teljes áramszünete miatt a routere leállt, a proxy-kapcsolat megszakadt, és az IP-címe védelem nélkül maradt a rendszer naplójában.
A folyosóról üvöltözés szűrődött be – valaki épp Karesz ajtaját rugdosta –, de Dánielnek a lába is megdermedt. A kijelzőn újabb üzenet villant fel egy ismeretlen, rejtett számtól: „Látjuk, mit tettél a sötétben.”
Miközben a szomszédok a kiégett elosztódoboz körül tülekedtek, Dániel kényszeresen törölni próbálta az alkalmazást, de a haldokló mobilnet miatt a képernyő tehetetlenül lefagyott. Ekkor egy lassú árnyék vetült az ajtóra: Dr. Balog Henrik állt a folyosó félhomályában, saját telefonja kékes fényébe vonva arcát, és szótlanul, hideg számítással figyelte a reszkető adatelemzőt.