Kódolt fenyegetés a másodikon

Dániel visszalépett a lakása félig nyitott ajtajához, de mielőtt behúzhatta volna maga mögött a súlyos tölgyfát, a zsebében élesen megrezdült a telefon. A kijelző sötét üvegén egy ismeretlen számról érkezett rövid értesítés villant fel. A szájszéle megremegett, amint elolvasta a tömör sort: „A tegnap éjszakai logfájlokat nem lehet törölni, Dániel. Tudjuk, mit küldtél el.” A hideg verejték azonnal elöntötte a homlokát, a kijelző kék fénye szinte megégette a tekintetét.
A folyosó homályából Bartha Zsófia lépett elő, karján a megszokott, fehéredő zsályanyalábbal, ám a tőle megszokott hűvös nyugalomnak nyoma sem volt az arcán. Riadtan nézett Dániel krémszínűre sápadt arcára, majd kényszeresen a saját ajtókilincséért nyúlt. „Valami nagyon rossz energia ragadt ide tegnap óta” – suttogta alig hallhatóan, és a háta mögött ácsorgó ex-légiós felé pillantott, aki maga is gyanakvóan mérte a lány rezdüléseit.
Bálint a korlátnak támaszkodva próbált közömbösnek látszani, de a kezében szorongatott kulcscsomó ütemes csörrenése elárulta a benne feszülő rettegést. Ő is hallotta a kijelző éles pittyenését, és a tegnap esti események szelleme most mindannyiuk felett ott lebegett. Dániel görcsösen zsebre vágta a készüléket, és gyors léptekkel bezárkózott a lakásába. A zár kattanása végigvisszhangzott a szűk lépcsőházban.