Kódolt alkuk a sötétben

Dániel ujja megremegett a hideg üveglapon. „Mit akarsz tőlem?” – gépelte be sietve, majd elküldte a választ a titkosított csatornán. A reakció szinte azonnal megérkezett, mintha a túloldalon valaki csak erre a pillanatra várt volna: „A kék mappa a kettes lakásból. Hozd ki, különben a rendőrség reggelre megkapja a teljes logfájlt a tegnapi szervertörlésről.” Dániel gyomra görcsbe rándult. A kettes lakás Bálintéké volt, a tegnap esti kétségbeesett tette pedig most egy fizikai bűntény kényszerévé korbácsolódott.
Kint a folyosón eközben újabb hullámban csaptak fel az indulatok. Az ex-légiós rekedt, suttogó hangja átvágott a sötétségen. Erika hátrálni kényszerült, karjában szorosan tartva a babát, miközben Bálint sápadtan próbált az útjukba állni. „Nincs nálunk semmi, takarodj el innen!” – sziszegte Erika, de a hangja elcsuklott a rettegéstől. Erzsi néni a félig nyitott ajtó mögül leste őket, mint egy lesben álló ragadozó, ujjával folyamatosan a lépcsőházi vészvilágítás gombját bökdösve, ami minden kattanással egy pillanatra kékes, kísérteties fénybe vonta a vitatkozókat.
Dániel óvatosan ismét résnyire nyitotta az ajtaját. A folyosón uralkodó káosz és a zsebében lapuló digitális zsarolás hirtelen egyetlen fojtogató hurokká kapcsolódott össze. Ha nem szerzi meg azt, amit kérnek, az egzisztenciája még aznap éjjel megsemmisül. De a kettes lakás előtt most épp az ex-légiós állt őrt, dühösen követelve a magáét Bálinttól. Dánielnek lépnie kellett, mielőtt a hatóságok egy újabb lakossági bejelentés miatt visszatérnek a házba.