Forró pára a kettes felett

A folyosó fojtogató sötétjét hirtelen éles, fémes csattanás hasította ketté, amit azonnal dühödt sziszegés követett. A második emeleti strang felszálló melegvizes csöve a fal mögött megadta magát: a hőtől megvetemedett vakolat alól sűrű, kénes szagú gőz csapott fel, majd forró, rozsdás víz kezdett spriccelni közvetlenül a kettes lakás bejárata elé. A váratlan műszaki hiba azonnali pánikot szült.
Erika felsikoltott, ahogy a permet eltalálta a karját; vizes otthonkája azonnal a bőrére tapadt, szorosan kirajzolva teste vonalait a gomolygó párában. Bálint dühösen, mégis oltalmazón rántotta maga mögé a nőt és a síró csecsemőt, miközben az ex-légiós káromkodva ugrott hátra a terjedő forró pocsolya elől.
– Tibor bá! – ordította Bálint a korlát felé. – Elment a nyomás, zárja el a főcsapot!
Lentről nehéz léptek dübörögtek fel: Kovács Tibor lihegve, egy rozsdás csőfogóval a kezében rontott fel a lépcsőn, miközben a fojtogató gőz teljesen elfedte a folyosó végét. Erzsi néni az ajtaja mögül rikácsolt, a közös képviselőt átkozva: „Zoltán ma is csak körbejárt besöpörni a pénzt, de a javításra már nem telik!”
Dániel az ajtó réséből figyelte a kavarodást. A mindent elborító gőz és a lakók kapkodása tökéletes fedezéket nyújtott. Bálinték ajtaja a rohanásban félig nyitva maradt. Dániel szíve a torkában dobogott: a zsebében rezgő telefon újabb fenyegetést sejtetett, a kék mappa pedig ott feküdt odabent, karnyújtásnyira a gőzbe vesző káosz közepén.