A kék mappa a gőzben

Dániel ujjai remegve szorították a telefont, a kijelzőn villogó üzenet a tegnap esti titok újabb fejezetét ígérte. A kék mappa, a zsarolás tárgya, alig néhány lépésre, Bálinték lakásának nyitott ajtaján túl várta. A folyosót elárasztó, forró gőz nemcsak a látást akadályozta, de a léptek zaját, a sietős mozgást is elnyelte. Egy hirtelen, elszánt döntés villant át az agyán: most vagy soha.
Kihasználva a káoszt, Dániel résnyire nyitott ajtaján kilépve belesurrant Bálinték lakásába. A bent lévő csend éles kontrasztban állt a kinti, fojtogató gőzzel és a lakók átkaival. A baba sírása már nem hallatszott be, csak a távoli, tompa dübörgés jelezte, hogy Tibor bá igyekszik elzárni a főcsapot. Dániel szeme azonnal a nappaliban lévő dohányzóasztalra tévedt, ahol egy halom papír tetején ott feküdt, szinte hívogatón, a kék mappa.
Ahogy megragadta, a folyosóról felhangzott Kovács Tibor érdes hangja: „Na, Zoltán, megint csak akkor jön, ha ég a ház, mi? Nem lehetne, hogy a hatósági bejelentés előtt legalább a csöveket megjavíttatnánk?” Erzsi néni rikácsolása erre ráfeleselt: „Aztán a pincében terjedő gázszagról is fel kellene venni a jegyzőkönyvet, mielőtt az egész ház a levegőbe repül!” A feszültség tapinthatóvá vált, a szavak puskaporos levegőt teremtettek, ami Dánielre is átragadt.
A mappát magához szorítva Dániel kifutott a lakásból. A gőz már enyhülni látszott, de még mindig éppen elég sűrű volt ahhoz, hogy elfedje a gyors mozdulatát. Visszaosonva saját ajtajához, bezárta maga mögött az ajtót, és a mappa súlya megnyugtató, mégis gyomorszorító érzést keltett. A zsaroló üzenete a telefonján új értelmet nyert, most, hogy a bizonyíték a kezében volt. A veszély elhárult, de csak ideiglenesen: a házban gyülekező fellegek vihart ígértek, és Dániel tudta, a tegnap esti titok még csak most kezdődik. A katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság neve, amit hallott, újabb, súlyosabb fenyegetést vetített előre az egész közösségre.