A sötétség hurokja

Dániel a mappát szorongatva, szaporán vette a levegőt. Bezárkózva a lakásába, a kék boríték súlya, melyet a zsaroló követelt, egyszerre volt megnyugtató és gyomorszorító. A folyosóról még mindig átszűrődött a felbolydult lakók moraja, Kovács Tibor hangja élesen metszette a gőzbe fúlt levegőt, miközben próbálta elzárni a főcsapot. „Mégis mi a fene folyik itt?” – mormogta Dániel magában, miközben a telefonján villogó üzenet újabb elvárásokat súgott. A tegnap esti titok valóban csak most kezdődött.
Aztán hirtelen, egy halk pattanás után, a lakásban kialudtak a fények. A hűtő halk zúgása is elhalt, a csendet csak a folyosóról beszűrődő, most már sokkal kétségbeesettebb kiáltások törték meg. „Mi történt?!” – sikította egy női hang. Erzsi néni rikácsolása is felerősödött: „Most már aztán tényleg hívni kell a katasztrófavédelmet! Víz is, meg most meg áram sincs! És a pincében a gázszag?!” A sötétség azonnal fojtogatóbbá vált, a káosz pedig elhatalmasodott.
Dániel a vaksötétben állt, a mappa a kezében súlyosabbnak tűnt, mint valaha. A hirtelen áramszünet újabb, ismeretlen fenyegetést hozott, ami nemcsak őt, hanem az egész házat ellepte. A tegnap esti titok árnyékában, a sötétségben, Dániel érezte, hogy a zsaroló is pontosan tudja: most minden sokkal könnyebb lesz neki. A lakók közötti feszültség, a hatóságok fenyegető árnyéka, és most a teljes áramkimaradás mind a vihart jelezte, ami a Vászoly utcai házra gyűlt.
A szuterénből mintha egy tompa, fullasztó szag szállt volna fel. Erzsi néni gázról szóló szavai visszhangoztak a fejében. A házban valami megrepedt, nemcsak a cső, hanem a rend, a biztonság, a megszokott élet. Dániel tudta, a mappa megszerzése csak az első lépés volt, most jött a valódi játszma a sötétben, ahol minden mozdulatnak és minden titoknak súlya volt.