A gyanús recept

Miközben a második emelet gőzfelhője lassan egyesült az áramszünet fekete sötétségével, a földszinti folyosó végén halk ajtócsapódás hallatszott. Erika, karjában a pólyás csecsemővel – akit a lakók eddig legfeljebb egy túlméretezett, különösen hangos bevásárlószatyornak gondolhattak –, lélekszakadva menekült be Dr. Szabó kissé dohos, fertőtlenítőszagú magánrendelőjébe. Bálint, a biztonsági őrök szakmai magabiztosságát teljesen elveszítve, egy elemlámpával a kezében loholt utána, ám mire a kopott fehér ajtóhoz ért, a zár már kattant is.
Odabent a sötétben csak egyetlen szál gyertya imbolygott. Dr. Szabó, a ház adósságokban úszó háziorvosa, éppen egy pakli kártyát kevergetett az asztalánál, de a váratlan vendégek láttán azonnal felragyogott a szeme. Mire Bálint dörömbölni kezdett, a doki résnyire nyitotta az ajtót, berántotta a férfit, majd azonnal rátolta a reteszt. Erika rémülten szorította magához a gyereket a sztetoszkópok és lejárt szavatosságú kötszerek között.
„Látom, teljes a családi idill, Bálintkám” – suttogta Szabó, miközben a gyertyafényben megvillant az aranyfoga. „De van egy kis bökkenő. Dr. Balog Henrik, a végrehajtó, holnap reggel ráteszi a kezét erre a rendelőre. Nekem most azonnal készpénz kell az adósságom törlesztésére, vagy pedig…” – az orvos sokatmondóan a felső emeletek felé bökött a mutatóujjával – „…kénytelen leszek receptre felírni a ház összes lakójának, élén a drága Encikéddel, hogy Bálint úrnak van egy eltitkolt kis trónörököse. Na, mit diagnosztizáljunk?”
Bálint torka kiszáradt. A gőz és az áramszünet káosza kint tombolt, de odabent a zsarolás fojtogatóbb volt, mint a pincéből felszálló gázszag. A doktor rezzenéstelen arccal várta a döntést, miközben Erika reménykedve nézett a párjára, hátha a vagyonőr zsebében lapul még valami használható megoldás.