Klórgáz a lépcsőfordulóban

Dániel gyorsan a zsebébe süllyesztette a telefont, mintha a kék kijelző maga lenne a tettenérés. A koromsötét lépcsőházban a fojtogató füst azonnal megülte a tüdőket. A korábban még fenyegetően fellépő, jéghideg eleganciájú Dr. Balog Henrik magabiztossága nyomtalanul elpárolgott: a kényszerárverező ügyvéd szaggatottan, elcsukló hangon szidta a meglazult vezetékeket, miközben kétségbeesetten tapogatta a falat lefelé.
A homályból hirtelen felvillant Székely Ricsi erős fényszórójú akkus lámpája. A szuteréni csempész, aki máskor laza mosollyal kínálta a kávét a kocsija csomagtartójából, most sápadtan és ijedten forgatta a fénysugarat a sűrűsödő koromban, látványosan kerülve a szomszédok tekintetét.
Ekkor a korlát mellől megszólt Marietta. A vegyész hallgató lány hangjában nem volt nyoma pániknak; a ház egy ritka, meglepően intelligens pillanatát hozta el a káosz közepette. Pontosan, szakmai higgadtsággal magyarázta el, hogy a megolvadt PVC szigetelésből szabaduló gázok maró hatásúak, így az ész nélküli kiabálás helyett azonnal nyitni kell a szellőzőablakot. Szavai egy pillanatra még a tudálékos Bordás professzort is elhallgattatták, aki épp újabb fizikai tételekkel akart kioktatni mindenkit.
A felső lépcsőfordulóban Miri óvatosan figyelte az eseményeket, reménykedve, hogy a fiatalok józan esze megállítja a felnőttek kapkodását. Dániel kihasználta a csendet, s nekilódult lefelé, ám a sötétben egy hideg kéz határozottan megmarkolta a kabátja ujját.