Kijárat a szuterénben

Bálint nem válaszolt a tejüveges ajtónak. Hátrált két lépést, csikorgó fogakkal nyelte vissza a kiáltást, majd megfordult, és a lépcsőház hűvös sötétjébe menekült. A kétmillió forint akkora összeg volt, amit képtelen lett volna estig felhajtani a saját biztonsági őri fizetéséből. Ha Szabó átmegy Encihez a születési anyakönyvi kivonattal, mindennek vége: a párkapcsolatának, a lakhatásának és a törékeny illúziónak, amit hónapok óta fenntartott.
A szuterén felé vezető keskeny, nyirkos lépcsőfokokon rohant le. A kanyarban majdnem felborította Székely Ricsit, aki épp egy rekesz csempészett prémium kávéval egyensúlyozott a nyitott csomagtartójú autója és a raktára között. Ricsi ijedten rántotta félre a dobozt, sötét szemei riadtan villantak Bálintra a szűk folyosó sárgás fényében.
– Megőrültél, Bálint? Majdnem kiejtetted a kezemből a jó cumót! – sziszegte a csempész fojtott hangon, miközben gyanakvóan lesett körbe, nem figyelik-e őket a szomszédok a gangról. – Mi ez a rohanás? Úgy nézel ki, mint akit a rendőrség üldöz.
– Ricsi, azonnal segítség kell! Pénz kell, vagy valami, amivel leállíthatom a dokit – hadarta kétségbeesetten Bálint, és megragadta a férfi kabátjának hajtókáját. – Zsarol. Estig akar két milliót, különben kitálal Encinek a babáról.
Ricsi arca egy csapásra komolyodott el, a laza, jófej szomszéd vigyorát mély aggodalom váltotta fel. Tudta jól, ha Bálint körül megborul a rend és a rendőrség vagy a sajtó szimatolni kezd a házban, az az ő szuterénes üzleteit is azonnal tönkreteszi.
– Két milliót tőlem se kapsz most rögtön, haver – rázta meg a fejét Ricsi, miközben idegesen pillantott a nyitott ajtóra. – De ha Szabó az ügyvédnek tartozik, akkor nem a készpénz az egyetlen aduja. Gyere be, kitalálunk valamit, mielőtt az az alkoholista mindannyiunkat magával ránt a mélybe.