A rendelő bezárt ajtaja

Erika elkeseredett arccal, szorosan a mellkasához ölelve a takaróba bugyolált csecsemőt, besurrant a földszinti magánrendelő félhomályos előterébe. Bálint lihegve, a lépcsőfokokat hármasával véve száguldott utána, de mielőtt beslisszanhatott volna a nyitott ajtón, egy határozott kéz belülről elfordította a rézkilincset, és rácsapta a fát. A zár kíméletlen kattanása úgy visszhangzott a hűvös kapualjban, mint egy ítélethozatal.
A tejüveg betét mögött felsejlett Dr. Szabó András imbolygó, kissé megroggyant sziluettje. Az orvos a tegnapi hamutartó- és gyógyszerszagú levegőt kilélegezve hajolt közelebb a biztonsági rácshoz.
– Doki, nyissa ki! Ne csinálja ezt, megőrült?! – dörömbölt Bálint fojtott hangon, miközben a hátát idegesen a folyosó falának vetette, nehogy valaki meglássa a lépcsőházból.
– Nyugalom, Bálintkám, a baba remekül van, Erika épp teát kap – szólalt meg Szabó doki rekedtes, fanyarul kimért hangján. – De beszéljünk a számlákról. Balog ügyvéd úr tegnap óta a torkomat szorongatja a kártyaadósságom miatt. Ha te nem szerzel nekem kétmillió forintot még ma estig, hogy kifizessem azt a hiénát, akkor kénytelen leszek átsétálni Encihez egy doboz csecsemőtápszerrel és a születési anyakönyvi kivonat másolatával. Mit szólnál ehhez a kis családi egyesítéshez?
Bálint torka teljesen kiszáradt, a térde megremegett. A csapda tökéletesen bezárult: a ház zsarolási láncolatában most ő vált a legkiszolgáltatottabb láncszemmé.