A visszaszámlálás kezdete

Dániel nem hagyhatta, hogy a bénító pánik teljesen átvegye a hatalmat a józan esze felett. A telefon szinte égette a tenyerét, ahogy gyors, erőszakos mozdulatokkal megpróbált belépni arra a titkosított felületre, ahová tegnap éjszaka feltöltötte a bizalmas adatállományt. A rendszer válasza azonban könyörtelen volt: a hozzáférési kódjait letiltották, az átvitelt lezárták. A tegnapi meggondolatlan lépést már nem lehetett egyetlen gombnyomással visszacsinálni.
A zsebében lévő készülék ekkor újra megrezrent. Az újabb névtelen értesítés nem tartalmazott szöveget, csupán egy visszaszámláló órát jelzett ki, ami huszonnégy óráról indult lefelé. Ha a megadott határidőig nem adja át a második adatcsomagot is, a tegnapi szivárogtatás nyomait közvetlenül a munkáltatója és a hatóságok felé továbbítják.
Kényszeres ingertől hajtva leszorította a kilincset, és résnyire nyitotta a lakásajtót, hátha a hűvös huzat kitisztítja a fejét. A folyosón ekkorra kissé alábbhagyott a kiabálás, de a levegőben bent rekedt a nehéz feszültség. A korlátnál a hétéves Miri állt csendben, aki mobilját maga elé tartva, gyanútlanul élőben közvetítette a lépcsőházi dráma utórezgéseit az interneten.
Ekkor Dr. Balog Henrik lassan elindult a tizes lakás ajtajától. A kényszerárverező ügyvéd elegáns, kimért léptei halk kopogással visszhangoztak a kövezeten. Amikor Dániel félig nyitott ajtójához ért, egy pillanatra megtorpant. Jéghideg tekintete mélyen a fiatalember riadt szemébe fúródott, és halk, éles hangon megszólalt:
– A tegnap esti elhamarkodott döntésekért ebben a házban mindig túl nagy árat fizetünk, Dániel. Ugye nem gondolta, hogy a hálózat nem hagy nyomot?