Kihunyt fények a másodikon

Dániel a zár kattanása után a bejárati ajtónak támasztotta a hátát, s kapkodva szedte a levegőt. A zsebében lapuló telefon hideg fémje hozzásimult a tenyeréhez, a kijelző névtelen üzenete pedig még mindig ott kísértett a sötétedő szobában. Odakint, a folyosó sárgás fényében Erzsi néni még gyanakodva hallgatózott egy pillanatig, mielőtt elindult volna a lépcsőn, de a feszültség nem csillapodott.
Gyalázatnak tartotta a hálózat túlterheltségét Dr. Bordás András, aki a földszinti villanyóraszekrény előtt állva hüvelykujjával a főrelé hideg műanyagát tapogatta. – R equals U divided by I, ezt mindenkinek tudnia kellene! – mormolta az idős professzor mérnöki elszántsággal, majd egyetlen kíméletlen mozdulattal lecsapta a főkapcsolót, hogy megmentse a gépészetet.
A következő másodpercben a teljes lépcsőház éjszakai feketeségbe zuhant. A tízes lakás felé igyekvő Dr. Balog Henrik megtorpant a sötétben, táskájában a kényszerárverési iratok csörrentek meg, s a hideg elme hirtelen szorongó nehézséget érzett a mellkasában. A szomszédos ajtóban Bartha Zsófia elfojtott sikollyal ejtette el a zsályafüstölőt, amelynek izzó parazsa apró, baljós csillagként villant meg a linóleumon. A ház némán, figyelve várta, mit hoz a tegnap esti titok a sötétség leple alatt.