Kifli és kávé a pult alól

A földszinti Miri Csemege – a hajdani Marika-bolt újragondolt, prémium arculatú változata – reggelente az egyetlen olyan semleges zónának számított a Vászoly utcában, ahol a paranoiát legalább friss kifli illatával próbálták tompítani. Dr. Szabó András reszkető ujjakkal nyúlt a kávéautomatához, miközben az átvételre váró vények gondolata hideg verejtéket csalt a homlokára. A pult mögött álló Ida kimért, dániai eleganciával rendezgette a lekváros üvegeket, de a szeme sarkából élesen figyelte az orvos minden ideges mozdulatát.
– Zoltán úr már kora reggel a lépcsőfordulókban járőrözött, mintha a tűzvédelmi szabályzat lenne a ház új Evangéliuma – jegyezte meg Ida fanyar mosollyal, miközben a blokkot nyomtatta. – Marika néni mindig azt mondta, amikor még ő vitte a boltot: ha a közös képviselő túl sokat méregeti a folyosói virágcserepeket, ott hamarosan a közös költség hiánya vagy egy szaftos hatósági bejelentés fog kibukni.
Szabó doktor szorosan a markába zárta a papírpoharat, szinte felnyögve a megjegyzés hallatán. Pontosan tudta, hogy a pénzügyi feszültségek emlegetése azonnal dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyének árnyékát idézi a folyosókra. A szűk ajtón ekkor lépett be Erika, aki a babakocsit szinte pajzsként tolta maga előtt, miközben gyanakvó pillantást vetett az orvosra. A házban uralkodó néma feszültségben már mindenki feljelentőt vagy áldozatot látott a másikban.