Kiáltás a lépcsőfordulóban

Dániel nem maradhatott tétlen a másodikon; a telefon égető súlya a zsebében lefelé hajtotta a korlát mellett. Balog Henrik fagyos, riadt tekintettel lépett félre az útjából, de mielőtt Bálint vagy Zsófia bármit mondhatott volna, éles, szaggatott sikoly hasított bele a lépcsőház feszült csendjébe.
Ida rontott ki a földszinti folyosóra, arca falfehér volt a rettegéstől. A lépcső aljában állva kétségbeesetten kapkodott levegőért.
– Miri! Nincs a lakásban! A cipője eltűnt, az ajtó meg résnyire nyitva volt! – kiáltotta, hangja megtört a vaskorlátok között visszhangzó pánikban.
A földszinti rendelő ajtaja erre gyanakvóan feltárult, és Dr. Szabó András bukkant elő, remegő kézzel igazgatva átizzadt inggallérját. Mögötte Erika húzódott a falhoz, szemeiben jeges félelem tükröződött. A hatósági ultimátum okozta sokk kellős közepén, amikor a katasztrófavédelem bármelyik pillanatban azonnali kényszerürítést rendelhetett el a Vászoly utca 6. lakóira, a kislány eltűnése azonnali, nyers katasztrófává csapott át.
Dániel emlékezetébe villant, ahogy Székely Ricsi alig fél perce fordult be a szuterén felé vezető sötét lépcsőfordulóban. A tegnap esti titok digitális pusztítása és a ház lent lappangó fizikai veszélye a nyirkos tárolók mélyén ért össze.