A folyamat elindult

Dániel a második emeleti lakása sötétjében állt, miközben a telefon kijelzőjének halvány fénye megvilágította izzadt homlokát. A készülék óramű pontossággal rezzent a tenyerében: egyetlen rövid, titkosított üzenet érkezett attól a névtelen csatornától, amellyel tegnap éjjel lépett kapcsolatba. A tegnap esti elhamarkodott döntése – a ház kényes adatait tartalmazó állomány titkos továbbítása – most élesedett ki. A képernyőn csak ennyi állt: „A folyamat elindult.” Dánielt jeges szorongás fogta el, kényszeresen törölte a naplófájlokat, miközben a lépcsőház felől érkező zűrzavar zajai átszűrődtek a tölgyfa ajtón.
Odafent a folyosón Bálint szaggatott, halk szavakkal próbálta csillapítani a torkában dobogó pulzust, miközben Dr. Balog Henrik élre vasalt nadrágjában, merev tartással állt mellette, rettegve a lehetséges hatósági következményektől. Bartha Zsófia a falnak támaszkodva zihált, kezét a nyakában lógó ásványra szorítva.
– Zoltán főtörzs ma is gyanúsan sokat ólálkodott errefelé – morogta a résnyire nyitott ajtó mögül Bordás professzor, majd a sötétben gépiesen hozzátette: – Pedig ha Tesla nem intéz nekünk váltóáramot, most meg lennénk lőve. R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kéne!
A lépcső aljáról Székely Ricsi nesztelen léptekkel indult meg a szuterén sötét tárolói felé. Dániel kilépett a folyosóra, és a sötétben megérezte: a tegnap esti titka most menthetetlenül összekapcsolódott a ház lent lappangó katasztrófájával.