Két tűz között a földszinten

Bálint szó nélkül perdült meg a sarkán, és ahelyett, hogy benyitott volna a saját ajtaján Encihez, szinte menekülve csörtetett le a lépcsőn. A mellkasára nehezedő fojtogató nyomás alatt alig kapott levegőt, a tenyere nedves volt a lépcsőkorláton. Nem maradhatott a folyosón, ahol Erzsi néni fagyos tekintete a hátát perzselte, és ahol bármelyik pillanatban kiléphetett valaki a szomszédos ajtókon.
Ahogy a földszinti fordulóba ért, előhúzta a zsebéből a telefonját, és remegő ujjakkal tárcsázta Erikát. A nő a második csörgésre felvette. A hangja halk volt, tele óvatos reménnyel, mintha csak arra várt volna egész reggel, hogy Bálint végre jelentkezzen.
– Bálint? Ugye nincs baj? A kicsi végre elaludt – suttogta Erika a vonal másik végén, félve a háttérből beszűrődő zajoktól. – Szabó doktor azt mondta, tud nekünk adni még egy kis időt a leletekkel, de sürgősen pénzre van szüksége. Balog ügyvéd megint megtalálta őt a rendelőnél.
– Péntekig van időnk, Erika – vágta rá Bálint fojtott, kétségbeesett hangon, miközben megtorpant a földszinti magánrendelő sötétedő bejárata előtt. – Erzsi mindent tud. A babakocsit, a titkos átutalásokat, mindent. Ha péntekig nem fizetek, odasétál Encihez a barna borítékkal.
Erika elfojtott sikolya elhalt a vonalban. A rendelő félhomályos ajtaján ekkor fordult el a kulcs, és kilépett dr. Szabó András. Az orvos ingujjra vetkőzve, gyűrött arccal, zaklatott tekintettel nézett Bálintra. A házban a háló egyre szorosabbra fonódott, és Bálint pontosan tudta: a titkuk feletti irányítás végleg kicsúszott a kezükből.