Keserű pirulák a viaszosabroszon

A lift nyikordulva állt meg a tizenkettedik emeleten, s mikor a rácsos ajtó kinyílt, Kerekes Marietta a vállán a nehéz, vegyészeti jegyzetekkel teli táskával lépett ki a fojtogatóan meleg folyosóra. A tizedik emelet felől még felhallatszott a lépcsőház halk morajlása, de idáig már alig ért el a lenti világ zaja. A lány a megszokott mozdulattal nyitotta ki a 12-es lakás ajtaját, ám a megszokott otthoni illatok helyett azonnal megcsapta az édeskés levendula és a fertőtlenítő szúrós, klinikai keveréke.
Lívia a konyhaasztal mellett állt, ujjai közt egy fáradt mozdulattal simítva hátra kibomló, sötét fürtjeit. A konyhai ablakból beáramló délutáni fény átvilágított vékony blúzán; az asszony nyakán finom izzadságcseppek csillogtak a feszültségtől. Amikor a kulcs zörrenésére megfordult, egy túlságosan is gyors mozdulattal söpört be valamit a csipketerítő alá, de Marietta éles szeme előtt semmi sem maradhatott rejtve.
A lány letette a táskáját a konyhaszékre, s tekintete azonnal a műanyag abroszon maradt halvány, kerek nyomra szegeződött, ahol nemrég még egy gyógyszeres doboz állt. A salgópolc nyitott ajtaján át tisztán látszott: az ápolónői táska cipzárja félig nyitva maradt, s a szorongásoldó tabletták átlátszó buborékcsomagolásából három egész levél hiányzott. Marietta vegyészhallgatóként pontosan ismerte a hatóanyagok dózisát, ahogyan azt is, melyik kétségbeesett szomszéd fizetett most készpénzzel a megváltó nyugalomért.
„Már megint meg tetted, anya” – mondta Marietta halk, mégis kemény hangon. Nem volt benne kiabálás, csak az a fojtogató felismerés, ami hetek óta nehezedett rájuk. Lívia lassan közelebb lépett a lányához, meleg, ápolónői kezével gyengéden megérintette Marietta arcát. A mozdulatban ott volt a szülői féltés és az a nyers, női elszántság, ami a legveszélyesebb lépésekre is képessé tette.
„A tandíjadra kell, Marietta. A te jövődre” – suttogta Lívia, miközben tekintetében összecsaptak a bűntudat és a dac hullámai. Marietta érezte az anyja testéből áradó forróságot, az áldozathozatal nehéz szagát, ami belengte az egész konyhát. Tudta, hogy ez a pénz védi meg őt a lecsúszástól, mégis minden egyes eladott pirula egy újabb lépés volt a szakadék felé. Tekintete a nyitott ablak felé tévedt, ahol a szűk belső udvar túloldalán Ottó ablakának derengése jelentette az egyetlen tiszta menedéket.