Képletek a feszültségben

Erzsi néni lihegve húzódott vissza a félhomályos előszobájába, de a vádak mérgező permete ott maradt a gang hideg kövén. A dermedt csendet dr. Bordás András bizonytalan léptei törték meg. Az idős mérnök sápadtan, remegő kézzel kapaszkodott meg a korlátban; a szemében mélyről jövő rettegés ült, hogy a következő pillanatban az ő fiatal felesége, Etelka titkai is a folyosó martalékává válnak. „A feszültség... a feszültség mérhető, kérem, de a zárlat elkerülhetetlen, ha túlterheljük a rendszert” – motyogta, mintha a fizika törvényeivel akarná elfedni a benne lévő pánikot. „R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene, mielőtt egymásnak esünk!”
A lépcsőforduló árnyékából Erika lépett elő, a sálát szorosan a nyaka köré tekerve. Arcán a teljes kiszolgáltatottság tükröződött. Tekintetével kétségbeesetten kereste Bálintot, miközben tudta, hogy a tegnap esti titok és a közös gyerekük létezése most már csak hajszálon függ az öregasszony bosszúvágyától. Rettegett a pillanattól, amikor Enci összerakja a mozaikokat.
Eközben dr. Balog Henrik jéghideg eleganciával lépett ki a folyosóra. Arcán a megszokott kimértség helyett különös, reményteli ragyogás ült. Számára ez a kollektív morális összeomlás nem katasztrófa volt, hanem a tökéletes üzleti lehetőség. Pontosan tudta, hogy a sarokba szorított, egymást maró lakók hamarosan önként sétálnak be a kényszerértékesítési csapdájába.