A másodiki folyosó némasága

Dr. Balog Henrik magabiztos maszkja mögött valójában jeges rémület hullámzott; bár az összeomlásból hasznot remélt, a folyosón terjengő kiszámíthatatlan gyűlölet őt is sarokba szorította. Enci tágra nyílt, gyanakvó szemmel meredt Bálintra, akinek a torkában dobogott a szíve. Mindenki érezte, hogy a tegnap este hozott döntések visszafordíthatatlan láncreakciót indítottak el a házban.
Pár lépéssel odébb, a félig nyitott ajtaja mögül Kelemen Dániel lépett a gang szélére. A telefonja épp most rezdült meg a zsebében. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett üzenet villogott: „Tudjuk, mit töröltél tegnap éjjel a rendszerből. Nem maradsz ki a zárlatból.” Dániel ujjai megremegtek a készülék fém házán. A kiégett adatelemző kényszeresen ellenőrizte a környezetét, a sötét sarkokat fürkészve, miközben a tegnap esti titokzatos, pánikszerű lépése immár nemcsak az ő magányos bűne volt, hanem egy láthatatlan hurok, ami rászorult a torkára.
Bálint megpróbálta elkapni Enci tekintetét, de a lány elfordult tőle, egyenesen a sálába burkolózó Erikára nézve. A feszültség szinte tapintható fizikai akadályként nehezedett a lakók közé a másodiki folyosón. Senki sem mert megszólalni, miközben a lenti udvar felől egy távoli sziréna vészjósló hangja kúszott fel a nyirkos falak mentén, jelezve, hogy a lakossági bejelentés után a hatóság már a kapuban áll.