Kényszerzárás a kapualjban

A kapualj nehéz tölgyfa ajtója dörrenve csapódott a falnak. A Katasztrófavédelem két egyenruhás ellenőre lépett be a nedves udvarra, nyomukban a papírjaiba kapaszkodó, sápadt Fekete Zoltánnal. A hivatali bakancsok koppanása visszhangot vert a gangok sárgult falain.
A szuterén bejáratánál Székely Ricsi egyetlen dühös mozdulattal vágta be kocsija csomagtartóját. A csöppfolyós gáz szaga és a nyitott elosztódobozok miatt már napok óta lógott a levegőben a baj, de a hatóság váratlan megjelenése mindent felborított.
– Mégis mit keresnek itt ezek a zsaruk? – sziszegte Ricsi, és szorosra zárt ököllel indult a lépcső felé.
A második emeleti korlátnál dr. Balog Henrik állt. Elegáns öltönyében túlságosan is kilógott a feszült lakók közül, de a szemhéja rezdüléséből látszott a benne bujkáló riadalom. Mellé érkezett Bálint, aki görcsösen szorította zsebében a szuterénkulcsokat. Tudta, ha a tisztek lemennek a tárolókhoz, az illegálisan átkötött mérésekre percek alatt fény derül.
Az vezető ellenőr a főkapcsoló dobozához lépett, megkocogtatta a megolvadt szigetelést, majd Fekete Zoltán felé fordult.
– Közvetlen életveszély. Jegyzőkönyvbe vesszük. Vagy két héten belül elindítják a teljes hálózat kényszerfelújítását, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítjuk, és csütörtökön lezárjuk a kaput.
A lépcsőházban halálos csend támadt. Fekete úr kezéből kiesett a toll, miközben Balog Henrik ajka keskeny mosolyra húzódott: az ultimátum megadta a végső lökést a ház felszámolásához.