Kényszerpálya a lépcsőfordulóban

Ricsi a tenyerébe zárta a műanyag beléptetőt, és egyetlen gyors mozdulattal a dzsekije belső zsebébe csúsztatta. A kártyán csillogó ezüstös logót már nem volt ideje alaposabban szemügyre venni, mert az udvar felől határozott csizmakoppanás törte meg a lépcsőház feszült csendjét. A katasztrófavédelem egyenruháját viselő ellenőr lépett elő a homályból, kezében a sárga szélű, elkerülhetetlen jegyzőkönyvvel.
– Fekete úr! – szólította meg a közös képviselőt az ellenőr, és a falakon éktelenkedő koromfoltokra mutatott. – Az épület elektromos főelosztója és a pincei gázvezetékek állapota közvetlen életveszélyt jelent. Negyvennyolc órát adunk a kényszerfelújítás megkezdésére és a tízmilliós biztonsági alap igazolására. Ennek hiányában a házat lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük az azonnali kiürítést.
A kijelentés súlya alatt megfagyott a levegő a lépcsőfordulóban. Fekete Zoltán arca elfehéredett, a kezében lévő jegyzettömb csapkodva remegett. Dr. Bordás András még mormogott valamit halkan az Ohm-törvényről meg a szakszerűtlen hatósági mérésekről, de szavait elnyelte a gyülekező lakók fojtott moraja.
Ekkor lépett közelebb dr. Balog Henrik. A kenyszerárverező ügyvéd jéghideg mosollyal nézett végig a kétségbeesett társaságon, majd közelebb tolta mappáját Fekete Zoltánhoz.
– Látja, Zoltán? A házkezelésnek sincs ennyi tartaléka, és a lakók sem tudják zsebből kifizetni – mondta Balog halkan, de élével átvágva a csendet. – Az én ajánlatom viszont azonnali áthidaló tőkét nyújt. Egyetlen feltétele van: a társasházkezelői jogok és a felújítási alap azonnali átruházása az ügyfelemre. Ha nem írja alá, holnapután az utcán alszanak.