Árnyak a kapualjban

Máté végül lassan visszahúzta a tollat, a papír érintetlenül maradt Balog felkínált dossziéján. Az ügyvéd ajka keskeny vonallá szűkült, de mielőtt válaszolhatott volna Karesz vádjaira, az udvari kapu nehéz vasajtaja csikordulva kitárult.
Varga Nóra lépett be a félhomályos kapualjba. Kabátja gallérját magasan feltűrte, finom bőrcsizmája sietős, koppanó ritmust vert a nedves köveken. Mielőtt az ajtó becsapódott volna mögötte, az utcán felbőgött egy fekete, sötétített üvegű luxusterepjáró motorja; fényszórói vakító sávot hasítottak a kapualj homályába, mielőtt a kocsi elhúzott volna. Nóra megtorpant, amikor meglátta a lépcsőfordulóban szorongó, feszült tömeget.
Mellkasához szorított egy vaskos, felirat nélküli barna papírborítékot. Zavarodott tekintete végigsiklott dr. Balog hűvös arcán, majd a rettegő dr. Szabó orvoson, és gyors léptekkel megindult felfelé az emeletre. Ahogy elhaladt Székely Ricsi mellett, a táskájából halkan a kőre hullott egy ismeretlen beléptetőkártya, de Nóra észre sem vette – csak sietett tovább a második emelet felé, mintha valami üldözné.
– Ez meg mit titkol már megint? – mormogta Ricsi, és félvállról lehajolt a kártyáért.
A háttérben az új lakó, a hallgatag ex-légiós néma árnyékként állt a félemeleti fordulóban, hűvös tekintettel figyelve Nóra menekülését és Fekete úr tehetetlen feszengését. A lépcsőházban a hatósági fenyegetés mellé újabb nyomasztó rejtély költözött.