Kényszerpálya a kapualjban — új hang

Bálint óvatosan elindult lefelé a sötét lépcsőfokokon, követve Fekete Zoltán távolodó lámpafényét. Odalent, a kapualj szűk terében éles, sárga villogó fények pászmázták a dohos falakat: a szomszédos házból tett lakossági bejelentés nyomán a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság ellenőrei léptek be a nyitott kapun.
Fekete Zoltán a földszintre érve megállt, szorosan magához szorítva a műanyag mappát, miközben a tiszt zseblámpájával végigmérte a beégett villanyóra-szekrényt és a szuterén felől szivárgó, nehéz szagot. Dr. Bordás András a korlátnak támaszkodva, szaggatott légzéssel hallgatta a szikár tényeket. – R a köbön... a túlterhelés elégette a betáplálást – suttogta a professzor tehetetlenül.
– A hálózat életveszélyes, a pincerész pedig szabálytalan – szögezte le a hatósági szakember. – A jegyzőkönyv azonnali hatályú. Két lehetőségük van: vagy azonnal kiszabjuk a kényszerfelújítást, amit a lakóknak napokon belül, egy összegben kell befizetniük, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük a kilakoltatást.
A kapualj sötétjéből ekkor lépett elő Dr. Balog Henrik. Az ügyvéd jéghideg eleganciával igazította meg a kabátját, s a megrettent lakókra pillantva halkan jegyezte meg: – Egy rendkívüli közgyűlésen rendbe tesszük a cselekvési tervet. Van megoldásom a tőkehiányra.
Bálint torkában megakadt a levegő. A hatósági ultimátum pontosan azt a csapdát zárta rájuk, amit Balog hónapok óta gondosan előkészített.