Bürokrácia a vaksötétben

Bálint a falnak támaszkodva próbált lélegzethez jutni a kattanó zár mögött maradt csöndben. Erzsi néni szavai jéghideg tüskeként fúródtak a tudatába: a hatóság már odalent szimatol, és Balog ügyvéd pontosan tudja, mi mozgott a szuterén és a lakások között. Mielőtt azonban akár egyetlen lépést is tehetett volna a lépcsőforduló felé, nehéz, kimért léptek zaja törte meg a füstszagú sötétséget.
Egy erős, éles fényű kézilámpa vakító pászmája csapott le a pihenőre, telibe találva Bálint arcát. A fénycsóva mögött Fekete Zoltán alakja bontakozott ki. A közös képviselő még ebben a kaotikus áramszünetben is élre vasalt ingben, összeráncolt homlokkal lépkedett lefelé a lépcsőn, kezében egy műanyag csiptetős mappát és vastag filctollat szorítva.
– Bálint úr! – dörrent meg Fekete úr száraz, hűvös hangja, fittyet hányva a házban uralkodó pattanásig feszült pánikra. – A tűzvédelmi szabályzat harmadik pontja egyértelműen tiltja a menekülési útvonalak eltorlaszolását. A pihenőben hagyott kartondoboz és a korlátra akasztott összecsukható szék életveszélyes szabályszegés!
Bálint pislogva védekezett a vakító fénysugár ellen.
– Fekete úr, a fél házban áramkimaradás van, odalent a kapualjban pedig...
– A rendkívüli állapot nem ad felmentést a fegyelem alól – vágott közbe Fekete Zoltán kíméletlenül, miközben golyóstollával tüntetőleg feljegyzést tett az ívszélre. – A mai napon hivatalos figyelmeztetést jegyzek fel a lakásuk terhére. És ha a hatóság az elosztónál vizsgálódik, én magam fogom átadni ezt a jegyzőkönyvet. A házban rendnek kell lennie, bármi történjék is a falak mögött.
A közös képviselő egy rikító sárga figyelmeztető cédulát ragasztott a folyosói hirdetőtáblára, majd vakító lámpafényével a sötét lépcsőház mélye felé indult tovább. Bálint egyedül maradt a nyomasztó homályban, tudva, hogy a szoruló hurok immár nemcsak a múltja, hanem a ház szigorú bürokráciája felől is szorul.