Kényszerpálya a kapualjban — más fényben

Bálint még válaszolni sem tudott a doktor nyers zsarolására, amikor a folyosó felől éles, szaggatott kopogás törte meg a rendelő csendjét. Az ajtó üvegén át sárga láthatósági mellények kontúrjai rajzolódtak ki. A hatóság emberei megérkeztek: a szomszédos ház bejelentése nyomán a Katasztrófavédelem és az Építésügyi Hatóság ellenőrei vonultak ki a Vászoly utcába a gázszag és a veszélyes hálózat miatt.
A földszinti kapualjban Fekete Zoltán halálsápadtan állt a két hivatalnok előtt. Kovács Tibor a lépcsőfordulóból dühösen morogva figyelte őket, míg Kelemen Dániel a korlátnak feszülve hallgatta az ítéletet. Az ellenőr határozott hangon közölte a feltételeket: az épület életveszélyes, a pincei gázvezeték és a túlterhelt villamoshálózat azonnali kényszerfelújítást követel. Ha a társasház nem tudja napokon belül elindítani a milliós munkálatokat, a házat hivatalosan lakatlanná nyilvánítják, és kiadják a kilakoltatási parancsot.
Bálint kilépett a rendelőből, Erikát maga mögé tolva. Dr. Szabó az ajtófélfának dőlve, sápadtan nézte a kavarodást – a lezárás az ő rendelőjét is végleg felszámolná. A második emeleti gangról Dr. Balog Henrik nézett le a tömegre. Jéghegy hidegségű mosolya jelezte, hogy a hatósági ultimátum nem meglepetés számára, hanem a tökéletes eszköz arra, hogy a kényszerhelyzetbe került lakóktól áron alul szerezze meg a lakásokat. A házban felgyorsult az idő.